KIRÁLYKÖSZÖNTŐ
2009. augusztus 19.
 
Nemzetünk apostola, hatalmas pártfogója, szeretett királyunk, Szent István. Te népednek templomokat, iskolákat emeltél, szegényeit, árváit atyaként tápláltad, törzseit nemzetté kovácsoltad. Gyönyörű és erős országot teremtettél, törvényekkel igazgattad, majd halálod előtt rábíztad Isten legtisztább, legszentebb, legengedelmesebb kicsi szolgálójára, az Istenszülő Boldogasszonyra, a Magyarok Nagyasszonyára. Műveltté, boldoggá akartad tenni nemzeted. Fáradozásod, kiállott küzdelmeid és ezekkel szerzett nagy érdemeid miatt most is alattvalói bizalommal fordulunk hozzád. Kérünk, ne vond meg hathatós pártfogásodat magyar népedtől. Kérj számára buzgó apostolokat. Kérd az Istent, szüntesse meg köztünk a hitszakadás átkát, az erkölcstelen életet, hogy törvényeid és intelmeid szerint, a szeretetben egyesülve, a hitben állhatatosan megmaradjunk, országunk romlását megállítsuk, a nemzetvesztőket elkergessük, szent életed nyomdokait kövessük és így egykor veled együtt az örök boldogságban Urunkat, Istenünket vég nélkül áldjuk és dicsérjük.
         Szent Király, sajnos Mária országában megfogyatkozott az igaz hit, az isteni félelem. Már nincs igazság. De nincs törvény sem, vagy adott szó. A jog elvált az erkölcstől. Nincs érték, sem erény. Vízzé vált az ország bora, sárrá kenyere. Ereje megromlott, rabságra adatott szabadsága, elveszett mindene. A bűn mára bűnstruktúrákká állt össze, ami embertelenebb az embertelennél. Embertől függetlenül működik, öl, mint a rák, belülről. Meddig tűrjük ezt! Meddig tapsolunk még a hazaárulóknak. Meddig játsszuk a balek szerepét? Megkondult a lélekharang. A sírunkat már megásták.
         Mi történik a világban, mi történik velünk? Eladósítással, pénzügyi technikákkal fűszerezett világméretű rablás szenvedő alanyai vagyunk. A rablóinasok saját vezetőink. Ők a magyar pártállam kisstílű, középszerű technokratái, akik segédkeztek ennek a pénzügyi átalakulásnak hazai megvalósításában. Azért vagyunk nagyobb bajban, mint más országok, mert a vezető politikai elit tagjai, saját okosságuktól, mindentudásuktól eltelve, tökéletesen embertelen rendszert hoztak létre Magyarországon, igazi bűnstruktúrát. A nemzetközi pénzvilágnak akarnak megfelelni a haza, a nemzet élete árán is.
Külföldi utasításra, kegyetlen technikákat alkalmaznak. Részben minden vonalon támadják a magyar identitást, jelképeket. Hamisítják történelmünket, nevetségessé teszik múltunkat, kiforgatják hagyományainkat, félrevezetik, butítják ifjúságunkat. Másrészt pénzügyi trükkökkel fojtják meg a gazdaságot. Bevezették ’91-ben a kétszintű bankrendszert, ami nem lett volna baj, de eladták a magyar bankokat, jól feltőkésítve, bagóért, egyben sürgősen kivonták a pénzrendszerből a magyar munkával fedezett forintot és kamattal megterhelt devizával helyettesítették. Ha valaki vett fel deviza alapú hitelt, saját bőrén érzi, mit jelent ez. Forintban kapta a hitelt, forintban vásárolt érte, forintban fizeti a törlesztést, de a visszafizetendő összeg csak a hitelező bank kénye kedvétől függ. Egy év alatt legalább 50%-al nőttek a törlesztő részletek. Rablás ez a javából.
Jól ismert a „majd ha az eurót bevezetik” szlogen. Kérdezem, mi az, amit hazánkban nem lehet euróért megvenni? Mindent meg lehet venni euróért. Akkor hát nincs bevezetve az euró? Dehogynem, csak a forint nincs kivezetve. Miért is lenne, hiszen így legalább 10%-al több kamatot hoz, a nyugati másfél-kettővel szemben a hitelezőknek.
A következő támadás a vagyonunk elleni offenzíva, mely három felvonásban zajlik. Első lépés volt a nemzeti vagyon kiárusítása főleg külföldieknek, mélyen az értékük alatt. Majdnem a teljes működő nemzeti vagyon magánkézben van már, vagy eltűnt. Itt sem az a baj, hogy magánkézbe került a tőke, hanem, hogy a tőke lett az elsődleges és nem a munka. Így aztán a pénz, a tőke, a gazdaság érdekében történik minden, nem az emberért. Pedig e három csak eszköz, szolgálniuk kell az élet többi területét.
Második felvonásban a nem működő nemzeti vagyon kiárusítása folyik, jelenleg is. Az ország területe, vizei, erdői, légtere, egyetemei, múzeumai, műkincsei tartoznak ide, minden, ami Magyarország, hiszen a kormány javarészt mindezt már elzálogosította.
De sietve készítik elő a harmadik felvonást, az állami hatáskörök privatizációját. Ezek a pénzügyi szuverenitás, az államháztartás, az önkormányzatok, az alapoktatás, a társadalombiztosítás, a támogatási rendszerek. A cél az, hogy az állam lerázza magáról közszolgálati kötelezettségeit.
Olyan helyzetet teremtenek, hogy ne legyen érdemes termelni, hisz nem lehet belőle megélni. Persze csak a magyarnak. Mesterségesen hozzák létre az ilyen árviszonyokat, szabályozást, hogy elűzzék a gazdálkodókat a földjeikről, a házaikat elveszítsék az emberek. „El lehet innen menni” mondta az előző, azóta a pénzvilágnak is kellemetlenné vált parlamenti táncos-komikus. Mi ez, ha nem a nemzeti szuverenitásunk megszüntetése. Iszonyatos nemzetirtás.
2006-ban a nemzet jelentős része rádöbbent, hogy innen nincs hova hátrálni. Váltani kell. E felismerést azonnal vérbe fojtották és a nemzeti erők hangja elfojtására skandálni kezdték, hogy nagy a baj, megszorítás kell, a problémát senki, csak mi tudjuk megoldani. El is hittük, mert a vezetőkkel szimbiózisban élő média, a csatlósok csatlósa, a nagy népbutító ezt harsogta. A 2008-as népszavazáskor, ha emlékeznek 230,- Ft volt egy euró, majd őszre 320 lett. Miért? Nyilvánvaló trükközés. Csak így tudták megijeszteni a hiszékenyeket, hogy nagy a baj. Pedig csak a külföldi tulajdonú, spekulációs műveleteket folytató bankoknak voltak problémái. A magyar államnak és költségvetésnek a számai az európai átlagnál jobbak voltak, amit Oszkó Péter is elismert nemrég. A kibontakozó pénzügyi válságot ürügyül használva próbálják lenyomni a nép torkán a reformoknak álcázott megszorításokat, magyarázni a rengeteg hitel szükségességét, holott a pénzügyi oligarchia érdekében történik minden, hogy milliárdokat vihessenek ki hazánkból.
Egy régi példát mondok a jobb megértés végett. Ezek ismert adatok, bárki utána nézhet: 1973-tól 1989-ig mintegy egymilliárd dollár tőke érkezett Magyarországra, ám a 16 év alatt ezért az egymilliárdért, tizenegymilliárdot fizettünk kamatostól. 1990-re pedig maradt még 22 milliárd dollár adósságunk. Érthető? Elképesztő ez a pofátlanság és vezetőink sunyi közreműködése. Ma nem ilyen kis összegekkel megy a játék, az életerőnk elszívása.
Vegyük észre, hogy halálos küzdelem folyik hazánkban, hazánkért részben azért, hogy nehogy olyan politikai erők kerüljenek hatalomra, akik leállíthatják a pénzügyi háború folyamatait. Másrészt jelentős hazai és külföldi csoportok működnek a magyar lakosság létszámának csökkentése, eltávolítása, megsemmisítése érdekében. Lásd az oktatás, egészségügy, munkalehetőség, szolidaritás lehetőségeit.
A kép nem rózsás, sőt ijesztő. A baj azért is nagy, mert a vezetőinken kívül nem tudjuk, ki az ellenség. Arctalan a globalitás. De mint mindenből, most is van kiút.
Óriási lehetőséget kaptunk az Istentől, hogy sok évszázad után végre összefogjunk. Végre belássuk, hogy nincsenek osztályok, nincs bal- és jobboldal. Nekünk nem az úgynevezett szocialistára, kisgazdára, szociáldemokratára vagy a Fideszesre kell haragudnunk, hanem az embertelenségre, a szeretetlenségre, az erkölcstelenségre. Képviselőiket el kell távolítani a hatalomból és felelősségre vonni mindegyiket. Hogyan tudom kifejezni, hogy megvetem tetteiket, hogy nem fogadom el az általuk kínált megoldást a bajra? Úgy, hogy én nem leszek olyan, mint ők. Véletlenül sem, suttyomban sem. Nincs „kaparj kurta neked is lesz” elv, nincs ha neki, akkor nekem is lehet, mert ilyen hozzáállással megszűnik az ország. Úgy, hogy eltávolítom szavazáskor a hatalomból őket. Úgy, hogy összefogok az erkölccsel, a becsülettel, a tisztességgel ellenük. Úgy, hogy mindenünnen kirekesztem őket, nem veszem igénybe szolgáltatásait.
Első a közérdek és ezt követheti a magánérdek. Az erkölcsöt, a társadalmi tudatot vissza kell a korábbi szintre emelni, mikor nem törvény szabályozta mi a jó, mi a rossz, hiszen ezt az Isten a szívünkbe írta, csak eltakartuk lustasággal, tobzódással, gerinctelenséggel, pénzhajhászással, a másik átverésével, ügyeskedéssel. Eltakartuk félelemből, a félelem pedig rossz tanácsadó.
Szükségünk van továbbá Drábik Jánost idézve „magyar munkával fedezett közpénzre és olyan gazdasági rendre, mely a munka eredményét az érték létrehozójánál hagyja”. A munka legyen a középpontba, ne a tőke. „A munka alanyi jogú, nem egyszerűen termelési folyamat, hanem a munkában az ember önmagát is kiteljesíti”, alkot, teremt: mondta II. János Pál. Ha másként nem megy, helyi bankot kell létrehozni, helyi pénzt kell kibocsátani, a környező településekkel együtt a saját gazdálkodásunkat, önkormányzatunkat kell megszervezni. Önmérsékletet kell tanúsítani. Ma valóban igaz az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”. Így lehet leszakadni erről az ópiummal kábító, pénzügyi fejőgépről.
A változáshoz pedig szilárd alapokra van szükség, melyek itt vannak, több mint ezer éve, hisz Szent Istvánhoz kötjük a keresztény társadalmi tanítás elterjesztését, mely mára az egyetlen valódi kiút maradt. Krisztusra figyelve, összefogva egymással, legyen a jelszavunk. Isten nélkül nem megy, értsük már meg végre. Ezt kiabálom itt az egri várban tizenöt éve.
A másik kapaszkodónk a legalább ezer éves Magyar Történeti Alkotmány, melyet át meg átsző Isten szívünkbe írt törvénye. Jogfolytonosságát helyre kell állítani. Azzal, hogy szovjet mintára szerveztük életünket, hogy a múltat végképp el akartuk törölni, apáinkat, anyáinkat, gyökereinket tagadtuk meg. Hontalanok, sebezhetők, sérülékenyek lettünk. Ezer éves múltunkat dobtuk félre. Nem csoda, hogy ez a fusiban felépített kommunista szerszámos kamra, ez a liberális szarkafészek szétesett. Ne szégyelljük magyarságunk, népművészetünk, dallamvilágunk, mondáink, meséink pusztai ízét, végtelenbe vesző határait, Istenre csodálkozó világlátásunkat. Ne szégyelljük, hogy mások vagyunk, mint Európa. Ne szégyelljük, hogy mi művelni és őrizni akarjuk a világot és védeni a gonosztól, ahogyan őseink is tették.
István, Szent Király, Boldogasszony Anyánk, minden magyar szentek, szent angyalok, kiáltsunk együtt a mi mennyei Atyánkhoz Pázmány szavaival:
„Irgalmas Isten, urak Ura, királyok Királya. Tekints kegyesen népedre, s adj olyan elöljárókat, bírákat nekünk, akik a tőled való hatalommal szent neved tisztességére, az Anyaszentegyház épülésére, az ország javára élnek és nem saját hasznukat keresik. Ne büntess minket Urunk, Istenünk. Bűneink szerint és gonoszságaink miatt meg ne vond tőlünk Szentlelkedet, hanem a Te végtelen jó voltoddal vezess minket igazságra és oltalmazz minden veszedelemtől. Ámen.”
 
 
 
Várkonyi György