Flaskay László búcsúztatása                            2010. március 19. Rozália temető

Megrendülten, torokszorító fájdalommal állunk előtted László Barátunk Urunk. Megrendülten, mert váratlanul, fiatalon hagytál itt bennünket. Megrendülten, mert a hírt hallva döbbentünk rá, milyen gyertyaláng a földi lét, milyen törékeny a porhüvely, mely lelkünket hordozza.

Megijedtünk, mert az ősellenség, a halál közénk csapott, mint a villám, immár tizennyolcadszor. Megijedtünk önzőn magunkra gondolva, mert ha rád lesújtott, velünk vajon mit tesz?

Hisz neked sem kegyelmezett, aki szerető nagycsaládba születtél, hamar megismerve, megtapasztalva a közösség erejét, egymásra utaltságát, a másik segítésének fontosságát, a türelmet, a megértést, az emberi méltóság tiszteletét. Aki a tanulás mellett nem vetetted meg a fizikai munkát. Aki szakmát tanultál, diplomát szereztél, ifjakat oktattál. Aki gondos feleségeddel együtt, három gyermeket adtál az országnak. Aki korán válladra vetted a keresztet, hogy Panni lányodért hordozd. S e kereszt, az egyébként is érzékeny lelked egészen megnyitotta az elesettek felé. 1997-ben létrehoztad az Autisták Érdekvédelmi Szervezetét, majd az egri Autista Alapítványt, hogy speciális iskola, óvoda, napközi biztosítson megfelelő körülményeket e sajátos sorsú gyermekek neveléséhez.

A kiszámíthatatlan sors lám neked sem kegyelmezett, aki 2002-ben életre hívtad a Szent Erzsébet Támogató Szolgálatot, elesett beteg emberek ellátására, szállítására. Neked, aki a gazdasági válság tombolása idején felépítetted és megnyitottad a megváltozott munkaképességűek szolgáltató házát, munkahelyet teremtve, segítséget nyújtva a rászorulóknak. Neked, aki önkormányzati képviselőként szeretett szülővárosodért, Egerért dolgoztál, mindig kiállva a gyengék mellett, az igazságért, a tisztességért, a becsületért. Neked, a 2000-ben megválasztott legifjabb fertálymesternek.

Megrendülten, torokszorító fájdalommal állunk előtted László Barátunk Urunk. Megrendülten, szemlesütve a családtagok előtt, a miértet kutatva. Nincs magyarázat csak a rettenetes űr, a gyötrő fájdalom. Pedig tudom, hogy itt vagy közöttünk szelíd mosolyoddal. Átöleled vállunkat, letörölsz egy-egy könnycseppet arcunkról és szeretettel mondod, menjetek tovább. Tegyétek a dolgotokat, hiszen minden napnak meg van a maga baja. Vigyétek tovább, amit elkezdtem, szeressétek az Istent és az embereket. Tegyetek jót, éljetek a másikért és én segítek megharcolni a harcot. Ne féljetek, ne bánkódjatok, mert Krisztus velünk van.

Drága László Barátunk Urunk, Te a becsület és tisztesség bajnoka, negyeded világító fáklyája megfogadjuk tanácsaidat. Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békét. 

Várkonyi György