KIRÁLYKÖSZÖNTŐ

2014.08.19.

 

         Augusztusban ünnepel az ország. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, s egy szusszanásra megállhatunk hálát adni, dicsőíteni, köszönetet mondani. Hálát adni a Teremtőnek és dicsőíteni mindazért a kegyelemért, mellyel folyamatosan elhalmoz bennünket. Hálát adni Nagyboldogasszonyunknak, hogy ezer éve patrónánk Isten színe előtt. Hálát adni a sok dolgos kéznek, hogy az új kenyér idén is ott lehet a családok asztalán. Köszönetet mondani első, államalapító királyunknak, hogy egységbe kovácsolta sokszínű népét, bölcs törvényekkel szabályozta országa rendjét megteremtve alapját megmaradásunknak. Ez az alap pedig szilárd, hiszen a krisztusi szegletkőre támaszkodik és Mária szelíd alázata, fiához esdeklő imái erősítik.

Köszöntünk hát szent király, köszöntünk égi születésnapodon. Hálás szívvel emlékezünk rád, olvassuk ma is a rólad szóló legendákat. Próbálunk erőt meríteni soraidból és a mai rohanó világban alkalmazni örök érvényű tanításodat, megérteni fiadhoz írt intelmeid mélységét. Szükségünk van erre a támaszra, ezekre a letisztult gondolatokra, mert a ránk zúduló ezernyi hír nem segíti az élet dolgaiban való eligazodásunkat. A mai világ gőzerővel fejlődik, bár elsősorban technikailag, lassan az emberi munkát fölöslegessé téve, szabaddá tesz mindenre. Ez a fejlődés többek között lehetőséget biztosít minden ember számára, hogy felfedezze, jobban megismerje önmagát, több ideje legyen gondolkodni a miérteken, a másik felé fordulni meglátva benne a felebarátot és Isten dicsőségére tenni és élni a közösség iránti kellő alázattal.

Vajon a megnövekedett szabadságunkkal jól sáfárkodunk é? Tényleg az igazságot kutatjuk? Vajon a köz érdeke a fontos számunkra és az összefogás szűkebb pátriánkért, Egerért vagy mindennapi gondjainkba temetkezünk feltett kézzel, csodára várva? Vajon tudjuk értékelni miniszterelnökünk magyarság érdekében tett lépéseit vagy magunkat tartva tévedhetetlennek, gáncsoljuk azokat? Vajon észre vesszük-e polgármesterünk heroikus küzdelmét Eger megújhodásáért vagy saját botlásainkért, egyéni sérelmeinkért is őt tesszük meg bűnbaknak? Vegyük már észre, az elmúlt években hatalmasat lépett előre a város. A vidéki bezártságból kitörtünk. Sorban nyertük az önerő mellé a pályázati pénzeket, melyek lehetővé tették a Líceum felújítását, az Érseki Palota bekapcsolását a város vérkeringésébe. A lepukkant Egri Vár feladatának és szerepének újragondolását, a belváros teljes rekonstrukcióját, az Irgalmas kápolna, Művelődési Ház, Kálvin Ház, Minorita templom, Városháza szemet gyönyörködtető átalakulását, a Gárdonyi ház megújulását, a patak rendezését, a Termál fürdő fejlesztését, a Szala városrész élhetőbbé tételét, a Felsőváros szépítését, iskoláink korszerűsítését. A kis és középvállalkozások segítésére új ipari park létesítését vagy az 1929-ben épült Tűzoltó Múzeum példa értékű megújulását. Sok-sok egri vállalkozó állt csatasorba, hogy a terv, elképzelés testet öltsön, hogy Eger vonzóbb, barátságosabb, élhetőbb legyen. Sok-sok egri kéz alapozott, épített, vakolt, festett, közműveket cserélt, burkolt, hogy az egri ékszerdoboz szebben ragyogjon. Sok-sok civil szervezet támogatta a városvezetés elképzeléseit, s ki-ki a maga módján járult hozzá a megvalósításhoz.

Voltak és vannak persze kritikusok, akik ezzel vagy azzal az elképzeléssel, megoldással nem értenek egyet. A kritikára, a vélemények ütköztetésére persze nagyon nagy szükség van a célok kitűzése, a tervezés, a programok összeállítása során. Párbeszéd – párbeszéd - párbeszéd a döntésig, a szerződések megkötéséig, amíg a terv megvalósítása el nem kezdődik. Párbeszéd, hogy a döntés szakmailag kiérlelt legyen, és széles támogatottságon alapuljon. Higgyék el azonban, nem a köz érdekét szolgálja az elvtelen, részleteket kiragadó, utólagos kritika, mellyel jobbítani már nem lehet csupán feszültséget kelteni. Sok Eger történetét jól ismerő mosolygott, mikor felröppent a hír, hogy a Dobó tér szakrális tér századok óta. Vajon egy szakrális téren helye lett volna vízfolyásoknak, egy tímárháznak, vagy a városi piacnak egészen az 1950-es évekig?

Ne az érzelmeink vezéreljék megnyilatkozásainkat, ne egyéni érdek vagy feltűnni akarás mozgassa döntéseinket, ne a pletykák határozzák meg embertársi kapcsolatainkat, hanem a tényekre támaszkodjunk, mikor véleményt mondunk. A mindig jól értesült pletykálkodásánál nincs károsabb. Rombolja a terjesztő jellemét, de arról is hamis bizonyítványt állít ki, akiről szól. Nem lehet ellene védekezni. Sunyi, arctalan és névtelen. Kimondottan káros, csöpp igazság, csöpp szeretet sincs benne. Pedig egy jobb világ alapja csak a szeretet lehet. Vajon Szent István pletykákra alapozott, mikor megszervezte az országot, kijelölte a püspökségeket, rendezte az együttélés szabályait? Vajon a szóbeszédnek engedett, amikor nyitott volt kelet és nyugat felé egyaránt. Vajon az érzelmei vezették abban a döntésében, hogy a magyar egyház központja ne Mainzban vagy Bizáncban legyen, hanem határokon belül Esztergomban. Vajon az ármánykodókra támaszkodott, mikor kelet felé kacsingató nagybátyját, Gyulát móresre tanította az ország egységének megőrzése érdekében. Tudjuk, hogy nem. Eltökélten védte a magyarság érdekeit, biztosította az ország határait, egységét, megszervezte védelmét. Befogadó volt és a bölcsek tanácsait szívén viselte.

Intézkedéseivel biztosan nem értett egyet mindenki, kritikusai támadták, szervezkedtek ellene, ahol lehetett gáncsolták, orgyilkost küldtek rá, ám Isten iránti megingathatatlan hite, Boldogasszonyunk felé forduló mélységes szeretete megerősítette akaratát, hűségessé, kitartóvá tette, hogy az államalapítás nagy művét levezényelje. Az idő őt igazolta, ellenségei elhullottak, Magyarország megerősödött és legalább ötszáz évig Európa meghatározó nagyhatalma lett.

Tetteire emlékezni és azokból erőt meríteni jövünk e napon nagy királyunkat köszönteni, hogy e szent falak között tekintsünk rá legalább egy évben egyszer úgy, hogy példája feltöltsön bennünket a következő évre, hogy hűek maradjunk Istenhez, hazánkhoz, városunkhoz, hogy felkészültek legyünk és eltökéltek a jobbításra. Fogjunk össze, mert a bajok leküzdése együtt könnyebb. Figyeljünk az elesettekre, a szegényekre, a szenvedőkre, akik a közösség segítsége nélkül elvesznének, mert mosolyuk nélkül hogyan lehetnénk boldogok.

Szent István király, ki Szent Koronánkat és ezzel az országot és a nemzetet Nagyboldogasszonyunknak, Krisztus anyjának ajánlottad, te, aki már Isten dicsőségét élvezed, könyörögj érettünk és add atyai áldásod itt egybe gyűlt fiaidra.

 

Eger, 2014. augusztus 19.

 

Várkonyi György