„A fertálymesterségrül.”
Az elnevezésről: Magyarul tizedes–nek hívták, a korabeli latin oklevelekben ennek tükörfordításaként a decurio szerepelt. A török kiűzése után, az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején, az elnéptelenedett területekre német jobbágyokat, kézműveseket telepítettek a magyar földbirtokosok, hiszen nem volt, aki művelje földjeiket. A németség hozta magával megszokott közigazgatási rendjét, melyet a magyar közeg nem tudott befogadni. Bizonyos hivatali elnevezések azonban meghonosodtak. Ilyen a polgármester (Bürgermeister) szavunk például, hiszen e tisztséget betöltő személyt a magyar bírónak mondta (lásd: „kivéve a gyevi bíró” mondást, vagy történetet.). A tizedes is ekkor változik (viertelmeister) fertálymesterre. Egerben 1736.évi építőszéki jegyzőkönyv használja először a fertálymester elnevezést a tizedes helyett.
A kezdetekről: Egri helytörténészek állítják, hogy a török 1687-es kiűzése után hozták létre a tizedesi intézményt, ám ez legalább akkora melléfogás, mint a magyar nyelvet – az eddig soha meg nem talált, le nem írt, meg nem határozott, egyáltalán nem is létező – a finn-ugor ősnyelvből eredeztetni. Vegyük sorra a tényeket:
1/ A tízes számrendszer használatát az egyiptomi, és a mezopotámiai kultúrában már megtaláljuk. Egyiptomból népét kivezető Mózesnek Jethró, egyiptomi pap a következő tanácsot adta: „És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat … és tedd közöttük előljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Az óperzsa királyságban i.e. VI-V. századi gazdasági feljegyzések szerint a szolganép tizedekbe, századokba és ezredekbe volt beosztva. Hogy az ősi sztyeppei népek tízes-százas keretekbe való osztása milyen elterjedt volt, jól példázzák a számnévvel összetett népnevek. Az iráni sadagar népnévben a sata, száz számnév rejtezik, az bizonyos. (Erdélyben gyakori ma is a Sata családnév, vagy gondoljunk a saka magyarokra). A magyarság iráni kapcsolatai, vérvonala bizonyított. (lásd. perzsa szavak, jászok). Krónikáink világosan jelzik a magyarok bejöveteleivel (többször jöttek be) kapcsolatosan, hogy a hadrend tizedekbe, századokba, ezredekbe és tízezredekbe rendeződött. 870 körül, az etelközi magyarok fővezére 2 tömén (tümen=tízezer), azaz húszezer lovast állított ki. (lásd a töménytelen szavunkat) A letelepedés is tizedekben történt, gondoljunk csak arra, hogy Erdélyben még ma is az egyes falurészeket tízesnek hívják. De ezt bizonyítják a Magyarhomorog és Algyő X. századból származó temetőinek ásatási anyagai is. A magyarok ezt a rendszert keletről hozták magukkal, így kijelenthetjük, hogy ősi szervezeti felépítés.
2/ A tizedes, decurio elnevezés Szent László 1077 körüli törvényeiben már megtalálható. Szent István előírta, hogy 10 falu építsen egy templomot. Százas és tízes keretbe osztották a királyi várnépeket (1138 – 1250-es oklevelek), de a szolgáló tulokvadászokat (1208), darócokat (1264), erdőóvókat (1284), tálhordozókat (1233), váraknak szolgáló őröket és csőszöket (1077, 1270), az udvari szőlőműveseket (1015, 1055, 1091). A halászok tizedbe szervezését az is indokolta, hogy tíz halászból állt egy bokor, amely a nagy kerítőhálót kezelte az újkori Balatonon is. (A keleti országrészben ma is vannak „bokor” nevű helységek.)
3/ A régi magyar gyalogságnál minden tized alja nép élén egy-egy tizedes állott. Később a különféle települések szervezkedésében, a városok életében jelentős szerepet kapott a tízes szervezet, amely régi katonai szigorából engedve, a polgári teendők szervezésére alkalmasnak szelídült. Az ősi szervezetben tíz család, tizedet alkotva teljesíti katonai kötelezettségét, de együtt végzik az útjavítást, kutak tisztítását és más közmunkát. A Hunyadiak korában a város védelmét utcánként szervezték a tizedesek. (lásd. 1400-as évek, Kolozsvár). Az élén álló tizedes legfőbb kötelessége volt figyelemmel kísérni, számon tartani a vezetése alatt álló közösséget. Ha valamelyik családjában baj történt, segített, vagy megszervezte a segítséget. A tizedes rendszerint a legtekintélyesebb családfő volt, évenként választották azt, akire az egész közösség hallgatott.
4/ A tizedesek megbízható és tiszteletbeli összekötők voltak a polgárság és a hatóság között. Tíz tízes szervezet élén a főtizedes, később hadnagyok, utcakapitányok sorakoztak a ranglétrán, és részt vettek a városi tanácsban. A fertálymesterek – a német betelepítés hatására – (városnegyedi vezetők) főként rendészeti teendőket láttak el, összeírásokat végeztek, közvetítették és felügyelték a tanács rendelkezéseit. Jakab Elek, Kolozsvár történetírója szerint: „A városnak negyedekre felosztása tizedesi és kapitányi intézményekre, szép és egészséges alkotása volt a régi századoknak, lelkesítő emlékei egy küzdelmek és dicsőség között eltelt múltnak, mire büszkén gondolhat a mai nemzedék, s azt fejleszteni, a korhoz idomítva fenntartani az ősök emléke iránti tisztelet és a magyar nemzeti érdek követeli.”
5/ A székelységben Kolozsváron, de Debrecenben, Kőszegen, Szombathelyen, Győrött, Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten a XIX. században fennmaradt a szervezet, bár az 1848-49-es törvények megszüntették e tisztséget. Kolozsvárott, a két világháború között feltámasztják az intézményt (valószínűleg a terület visszacsatolása is közrejátszott ebben), mely egészen 1944-ig működik, elsősorban nemzetvédelmi céllal. Egerben egészen 1950-ig megmarad, mikor is az akkori polgármester, Baloghné nem tartja szükségesnek az új fertálymestereknek az eskü letételét. 1956-ig találunk bejegyzéseket a fáklyakönyvben arról, hogy a fertálymesterek valamelyikük lakásán találkoztak, de lassan elsorvad az intézmény. 1996-ig kell várni, míg ismét tizedeseket választanak Egerben.
E rövid, példálódzó eszmefuttatás is bizonyítja, hogy a tizedesi intézmény ősi, magyar szervezet, melynek névváltozása –tizedes-fertálymester – kétségtelenül az 1700-as évek elején történt, azaz a török kiűzése utánra tehető, ám feladatai maradtak a tizedesi teendők.
Lássuk most Eger kialakulásának történetét a tizedesek történetének tükrében.
A török kiverése után, 1687-ben Egernek csak a városfallal bekerített része maradt meg. Azonnal újjászervezték a magyar közigazgatást, és hozzáláttak az újjáépítéshez. Jól bizonyítja ezt az is, hogy két ferences barát, a sereg elvonulása után két nappal Egerbe érkezett és megkezdte a jelenleg is álló ferences templom építését.
- január 2-i építőszéki jegyzőkönyvben találjuk első nyomát a fertálymester választásnak. (akkor még decurió azaz tizedes). (Az egri levéltár anyagát Fülekre menekítették a török elől az 1590-es években, ám egy tűzvész során két láda, a Heves megyei levéltári anyaggal megsemmisült. Ezért van olyan kevés irat a korábbi időkről.) A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy korábban is voltak fertálymesterek, ám a város oly mértékben megnőtt, hogy az új városrészekbe már választást kellett tartani. A fallal bekerített részen volt a város hagyományos négy-negyede, de 1717-re az ad portam Hatvaniensem, és az ad portam Makláriensem, azaz a hatvani és a maklári kapun kívüli terület már akkora, hogy külön fertálymestert igényel.
Megjegyzem a fertálymesterség története pontosan mutatja Eger fejlődését, terjeszkedését.
- fertálymesterei: Város I. negyed Somodi István
Város II. negyed Török István
Város III. negyed Papp Gáspár
Város IV. negyed olvashatatlan
Új városrészek Hatvani hóstya Varga Márton
Maklári hóstya Tuza Mátyás
A hóstya elnevezés valószínűleg átvétel a német „hoch stadt”, (magas város) szóból. Ekkor hat negyede van a városnak.
- a következő említésre méltó dátum, mert a város új, VII. negyedébe, sub urbe Felnémetiensem, (a Felnémet felé eső) először Vécsi Tamást választják meg decurionak.
- Barkóczi püspök megvásárolja a várat. (Eddig az ideig a vár a királyé, és a patakon túli rész Borsod megyéhez tartozott, míg Egerben kettős földesuraság volt. Háromnegyed részben az egri püspök, míg egynegydben az egri káptalan volt a földesúr.) 1758-ban a Barkóczi féle Újvárossal, a vár melletti területtel növekszik Eger, de már a következő évtől az egriek csak Cifra-Sáncnak hívják, s azóta napjainkig. Ez lesz a város VIII. negyede, és első fertálymestere Borovics Mihály.
1774-ben a hatvani hóstya oly nagy lesz, hogy kettéválasztják, Hatvan I és Hatvan II negyedre.
Ettől kezdve ez a város IX-dik negyede.
1775-ben a maklári hóstyával is ez történik. Lesz tehát a régi Maklár I., míg az újabbat Maklár II. negyednek nevezik. Ettől az időponttól van a városnak X. negyede.
Mikor Esterházy Károly kerül az egri püspöki székbe – aki majd az első egri érsek is lesz, nagyszabású városrendezésbe fog. Megépül a Líceum, és új városrészt terveztet, a mai Károlyvárost.
1800-ra akkora lesz ez a terület, hogy ide is fertálymestert választanak. Ez a Város XI. negyede és Alsó-Károlyvárosnak hívják ma.
1823-ra tovább terebélyesedik Károlyváros és ekkor ketté válik. Felső-Károlyvárosba először kerül negyedmester. Ez a város XII. negyede.
A fejlődés ezután megtorpant, s új lendületet csak az 1920. évi XXXVI. Tc. ad, mely házépítésre alkalmas telkek osztását írja elő. Az érseki területeken, a Csákóban és a mai Lajosvárosban megindul az építkezés. 1938. az az év, amikor a Szent István város (Csákó) és a Szent Lajos város is fertálymestert kap, és kialakul a XIII. és a XIV. negyed.
Aktuális lenne a Felsővárost is bekapcsolni a fertálymesteri rendszerbe, melynek építése a 70-es években kezdődött, és a város legsűrűbben lakott lakótelepe. (ez megjegyzés magamnak)
Fertálymesteri feladatokról.
Korán reggel, a hivatalba lévő fertálymesterek jelentkeztek a főbírónál, kitől megkapták a parancsokat. Érdekességként nézzük, hogy 1805-ben milyen „parantsolatokat jegyeztek fel a Fertálymesterek az listájokra” akkori írással.
- Az bor mérése tiltott időben nem szabad; úgy az külső boroknak és pálinkáknak vétele; és ide be hozása confiscatio büntetése alatt tilalmaztatik.
- Hernyók szedése, és az gyümölts fáknak tisztítása, az fáknak kivágattatása büntetés alatt parantsoltatik és meghagyatik kinek-kinek közönségesen.
- A szemeteket az uttzákra önteni nem szabad, úgy az lövöldözés, és uttzákon való dohányozás mind az városon, mind pedig az hóstyákon meg nem engedtetik, nem különben az ivó tartás, Betlehem és Mátkatál hordás, Húsvéti öntözködés, kurjongatás az uttzákon, és lárma, és maskarában való járás tiltatik.
- A sertéseknek uttzáról-uttzára, és piartzra való ki eresztése meg nem engedtetik, az ispitályra teendő confiscationak büntetése alatt.
- Az uttzákon való tsoportozás úgy az templomok előtt való átsorgás, vagyösszve gyűlve tenni szokott hiába való fetsegés tilalmas.
- Tavasznak eleitül fogva egész hideg őszig, hogy minden háznál a tűztűl eshető szerentsétlenségeknek eltávoztatására hordóban víz tartasson, parantsoltatik.
- Télben 9 óra, nyárban 10 óra után az kortsmákon való musika és az uttzákon, vagy akár hol szokott tsavargás tilalmaztatik.
- Az idegeny tsavargóknak szállást adni, vagy idegenyt lakóul az Előljáróknak teendő jelentés nélkül befogadni, senkinek sem szabad.
- Úton úttfélen való vásárolás, úgy semmiféle vásárra való rakodás, vagy lepakolás Vasárnap, avagy ünnepen, nem különben az bejövetel vagy kimenetel vetsernyéig meg nam engedtetik.
- A kiminyek tisztítása, és a rossz kímínyek megújítása parantsoltatik, és hogy az városon senki az udvarába szénáját rakni ne merészellye, meghagyattatik.
- A szöllő munkásoknak, vagy akármely féle napszámosoknak fizetések, és rendgyek iránt való, úgy az cselédek felül tett rendelések mindenektül megtartassanak az kiszabott büntetések alatt.
- Az meghatározott órák után szállásokrul kint maradott deákokat az előljáróknak tartozik feladni a gazdák szoros feleleteknek terhe alatt: nem külömben meghagyatik minden Deák tartó gazdának, hogy az Deáknak pénzt ne adgyon, és az boltosok hitelben portékát ne adgyanak,és be ne fogadgyanak az lakosok házukhoz az Deákot, ha tsak az szüleitül levelet nem vesznek, mertt ha károsodnak, magoknak tulajdonítsák. Mind ezeknek által hágói az kiszabott büntetéseket ell veszik, vagyis az alább való renden lévők 12 páltza avagy korbáts ütésekkel; az felsőbb rendűek pedig 12 forintokra valahányszor tapasztaltatni fognak, megbüntetteknek.
A választásról.
A kiérdemült fertálymesterek, minden negyedben összeülnek az úgynevezett suttogón, ahol meghányják-vetik mindennapos gondjaikat, és kitárgyalják, ki lenne alkalmas a tisztség ellátására. A jelölt lehetőleg köztiszteletben álló, a negyedben házzal rendelkező ember legyen, nehogy valami „gyüttmentet” válasszanak. Ha megállapodtak, úgy a hivatalba lévő fertálymester valamelyik kiérdemült (korábban hivatalt viselt) társával felkeresi a jelöltet és a szalagos-bot átadásáva,l felkérik a tisztségre. A hivatali idő egy év.
Az avatásról.
Szent Apollónia napján, február 9-én, a testület hivatalban lévő, újonnan elválasztott és kiérdemült tagjai reggeli misén vettek, vesznek részt a Bazilikában, majd mindnyájan átvonultak a városházára, ahol a polgármester „kiveszi” tőlük az esküt, majd a főkapitány fertálymesterré avatja az adott évre megválasztottakat a következő szöveggel:
Szólítalak X Y Barátom Uram lépj elő, mert téged az ősi szokás szerint megtartott suttogón a kiérdemült negyedmesterek, a város X seriesébe, melyet neveznek Y negyednek fertálymesternek elválasztottak.
„Vedd válladra a százráncú köpenyt, mely Egerben nagyobb becsben áll, mint a szenátorok bíborszegélyű tógája. Ahogy válladra veszed a köpenyt, úgy vedd válladra negyeded minden gondját, légy szolgája és támasza.
Most megérintelek a szalagos bottal, ezzel téged fertálymesterré fogadlak.
Vedd hivatalod jelvényét, légy a becsület és tisztesség bajnoka, negyeded világító fáklyája.”
Avatás után baráti összejövetel a ferences templom étkezőjében, majd napjainkban, az újak tiszteletére bál.
Jelvényekről.
Százráncú, fekete, vastag gyapjúköpeny, belül piros béléssel. Olyan, mint egy pelerin, a kerülete közel 7 méter. A szalagos bot, mely attól szalagos, hogy minden hivatalban lévő fertálymester egy selyemszalagra hímezteti a nevét és az avatása évszámát, és ezt a szalagot ráköti a botra.
Mai célokról.
Meggyőződésem, hogy társadalmunkat csak a magyar lélek törvényei szerint lehet tartósan felépíteni, megtartani. A magyar ember azért depressziós, azért elkeseredett, mert belső énjével nem egyező élet élésére kényszerítik. A mai világot nem érti a magyar, de a világ (nyugati) sem érti őt. Pedig népünk egész életében harmóniára törekedett a természettel, és a természetfelettivel. Sem a lelke, sem a teste nem tűrte a zabolázást, a fölösleges kötöttségeket, a mesterséges, nem értékre épülő hierarchiát, a hazugságot, az erkölcstelenséget. Őstisztesség lakozik benne. A mai ütődött világ idegen számára, mert abban nincs helye a természetnek, csak környezet és élettér van, nincs helye a szeretetnek, mert csak önzés van, nincs helye az alkotásnak, teremtésnek, mert a pénz beszél, a kutya ugat, nincs helye a tényeknek, mert csak szelektált hírek vannak. A pénz az úr, az érték sárba hullt, s az aranyborjút imádó, félrevezetett tömeg tapossa azt tudatlanul. A mesterségesen gerjesztett bizalmatlanság és hiszékenység kétes egyensúlyát átszövő korrupció aztán mindent tönkre tesz.
Szükség van ezért olyan, önzetlen munkára nevelő, emberi kapcsolatokat építő, a hagyományokat ápoló, abból táplálkozó, a kor kihívásait szabad emberként elemezni képes, a kérdésekre válaszolni tudó közösségekre, amely ha lassan is de jó irányba kezdi forgatni a világ kerekét. A fertálymesteri tagság nem diploma- vagy származásfüggő. Együtt ül az asztalnál az orvos és a szántóvető, a mérnök és a mesterember. Csak az számít, hogy mit tudok a közösségnek adni. Minden közösség olyan, amilyenné a tagjai teszik.
Három részből áll az éves program: hagyományápolás, kutatás mely főleg Eger múltjához kapcsolható; ismeretterjesztés a magyarság történelméről, szokásairól, hitvilágáról, nyelvéről; valamint a ma kihívásaira való felkészítés, emberi kapcsolatok erősítése. Az egész a keresztény erkölcsiségen nyugszik.
Legfontosabbnak a közösség kialakítását tartom, a mai széteső világban.
Várkonyi György
Tanulságul a fertálymestereknek – LETÖLTÉS